Ez nagyon meglepett.

 

Nemcsak meglepett, ám egyszerre meg is hatott.

Ma este kaptam a facebook oldalunkon, üzenetben.

„Hello kutyafule! 🙂
A mai nap pozitiv elmenyekkel gazdagodtam, mikor a kis „gyilkossal” foglalkoztal.
Az oldalt nezegetve lattam, hogy allatvedo alapitvanyt hoztok letre.
Mindig szerettem volna egy ilyen alapitvany tagja lenni, es segitsegere lenni, csak sajnos a kozelben nem nagyon volt ra lehetoseg.
Ezuton is felajanlom szemelyem segitseget neked, ha szukseg van ram 🙂

Ugye megbocsájtjátok nekem azt, hogy most csak ennyit írok?

Ezt is helyretettük :-)

Hogy miért tudok valakiket tisztelni úgy, hogy hibáznak? Leírom.

Adott a képen is látható Staffordshire terrier 12 hetes kiskutya. Bezárva most, hogy ne harapdáljon össze senkit sem.

Gyönyörű és emellé még nagyon okos, jó képességű kiskutya. Joggal kérdezhetitek, hogy akkor mit kerestem ott? A megoldás nagyon egyszerű, a kutyuska sok esetben agressziót mutat a család tagjaival szemben, sokat harapdálja a tagokat még akkor is, ha ezért rászólnak. Mivel ezt nagyon hamar felismerte a család és arra is rájöttek, hogy ez később megbosszulhatja magát amikor a kutya már nem 6, hanem 30 Kg lesz, így elhívtak, hogy segítsek. Meg is érkezett a válasz a cikk elején feltett kérdésemre. Nagyon tudom tisztelni mindazon embereket, akik figyelnek a kutyusukra és amikor észre veszik, hogy probléma van, akkor nem szégyellnek segítséget kérni szakembertől. 

A fiatal gazdi elmondta, hogy sokat olvas, videókat is néz, ám mégsem bír a kicsi veszedelemmel. Ma is megerősítést nyert azon elméletem, miszerint Internetről nem lehet megtanulni a kutya kiképzését!

Annyiban szerencsés a család, hogy minden tagjuk igazi szeretettel fordul a kutyus felé, így az általam javasolt módszereket egyöntetűen elfogadták és alkalmazni is fogják, mind a kutya, mind pedig a saját érdekükben. Ma a család tagjai is megtanulták, hogy a kutyát jó dolog szeretni, ám ez nem elég ahhoz, hogy a kutya megtanulja, hogy hol a helye a családi közösségben.

A ketrecben nem harap a kutya helyzetből indultunk és egy óra múlva a család meglepetéssel nyugtázta, hogy a kis veszedelem már nem harap, csak akkor, ha játszunk vele, le lehet állítani könnyen, bár a tökéletes végrehajtások érdekében, még sokat kell vele gyakorolniuk azokat az egyszerű dolgokat, amiket javasoltam.

Úgy gondolom, hogy ezzel a kiskutyával fogtok még ezen az oldalon találkozni, ugyanis olyan jó a képessége, hogy alkalmasnak érzem egy profi-kutyák csoport tagjai közé bevenni, amennyiben a későbbiekben is így halad az oktatása.

Tanulság: bátran kérjünk segítséget szakembertől, amennyiben úgy érezzük, hogy a kutyusunk nem azt adja, amit szeretnénk, legyen az 3 hónapos, vagy több éves.

Veszélyes a kutya?

Sokszor olvasom különféle újságokban, foglalkoznak ezzel a témával a televíziós adásokban, hogy mennyire veszélyes ilyen, vagy olyan kutya fajta. Van amikor szakszerűen, van amikor durván laikus szinten, ám egyikben sem találkoztam a legfontosabb problémával, miszerint VESZÉLYES AZ EMBER?

Elsőre, főleg éhgyomorra ütött ez a mondat?

Akkor tessék szépen belegondolni, hogy aki kegyetlenül bánik az állatokkal, az hogyan bánik az emberekkel? 

A saját tapasztalataim szerint, aki bántja az állatokat, pláne aki szándékosan teszi, az vagy verbálisan, vagy fizikailag bántja az embereket is. Kivételek természetesen létezhetnek, ám én nem találkoztam még olyannal.

Ennek a torz magatartásformának pszichológiai okai vannak, amit hadd ne itt beszéljünk meg, vannak szakmailag erre szakosodott oldalak bőven a weben. Egy a tény, hogy ez a jelenség sajnos túl sok helyen létező probléma.

A saját kutyás szakmai tapasztalatom ebben a témában az, hogy szinte minden esetben, amit mi veszélyesnek tartunk kutyát, az ember tette azzá a helytelen tartással és/vagy neveléssel.

A kutya ösztöneinek köszönhetően, csak nagyon ritkán támad emberre, kivétel ez alól az, amikor szándékosan kiképezzük védelemre a kutyát, ekkor félelem nélkül képes a kutya, akár a helyzettől függően is, megölni az embert. A kutya alapvetően nem akar ölni, amint azt érzi, hogy a harcban az ember már nem jelent rá veszélyt, abba hagyja a támadást. Csak rendkívül agresszív kiképzés hatására válik a kutya „emberölővé”. Természetesen kivételek ebben is lehetnek, hiszen idegrendszeri eltéréseknek köszönhetően, mindenféle kutya létezik.

Miért éri meg harcolnunk az állatkínzás ellen? Minimum azért, mert egy ép lelkű embert elborzaszt a kegyetlenkedés, másrészről társadalmi haszna is van, ugyanis minél kevesebb a megtörtént (nem a nyilvánosságra hozott) állatkínzás, annál kevesebb lesz az emberek ellen irányuló agresszió is. Kétségtelen, hogy a látványos eredmény elérése időt igényel és sok-sok energiát, pénzt, kitartást, sok esetben bátorságot, ám határozottan úgy gondolom, hogy megéri a küzdelem.

Te azzal (is) küzdhetsz, ha az állatvédelemmel kapcsolatos írásokat megosztod a facebookon, beszélsz őszintén az ismerőseiddel, barátaiddal erről a témáról. Mit tehetünk még ettől is többet? Az a következő cikk témája lesz. Ugye megosztod ezt az írást?

Vissza a főoldalra!