Rehabilitáció

Mivel magam is foglalkozok kutyák rehabilitálásával, így leírok ezzel kapcsolatban néhány olyan dolgot, amit fontosnak érzek ebben a témában.

Egyre nagyobb az igény arra a kutyatartók körében, hogy a nevelési hiba, vagy egyéb okok miatt kialakult viselkedési zavarokat, szakemberek segítségével megpróbálják helyrehozni.

Ez annál is inkább nagyon fontos, mert egy önmagával  sem tisztában lévő kutya, akár veszélyt is jelenthet a környezetére. Nem egy esetben, harapások kíséretében adja a környezete tudtára a kutya, hogy ő az úr a háznál. Mindez megelőzhető azzal, hogy a kutyatartó felkeres egy szakembert, aki képes megtalálni a temérdek technika közül azt, vagy azokat, aminek segítségével a kutya megtanul kutyaként viselkedni.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy INTERNETRŐL NEM LEHET MEGTANULNI A KUTYANEVELÉST! Pláne nem a rehabilitációt!

Mik számítanak viselkedési zavarnak? Álljon itt néhány példa:

  • a kutya nem engedelmeskedik, csak akkor, ha neki úgy tetszik
  • a kutya engedelmesség helyett erős morgással, vicsorgással jelzi, hogy nem engedelmeskedik
  • nem képes a kutya leállni játék közben, végső esetben harapással fejezi be a játékot
  • a kutya nem engedi meg senkinek sem, hogy hozzáérjen a család egyik, vagy több tagjához
  • állandó ugatással hívja fel magára a figyelmet akkor is, ha rászól a gazda
  • felugrál mindenkire, aki újonnan érkezik a házhoz, nem fejezi be a gazda parancsára sem
  • a jutalomfalatot úgy veszi el a gazda kezéből, hogy közben majdnem megeszi a kezet is
  • fél a kutya indokolatlanul minden helyzetben
  • bántalmazták a kutyát és emiatt túlzott agresszió, vagy ellenkezőleg, túlzott félénkség alakult ki

Számomra elmondhatatlanul kellemes érzés az, amikor a kétségbe esett gazdiból, egy boldog kutyatulajdonos válik a terápiák végére azáltal, hogy a kutyus problémáit együtt rendbetettük. Higgyétek el, hogy ezt az érzést, nem lehet úgy leírni, mint amekkora örömöt képes adni.

Az első napokban Roni nem találta velem a kapcsolatot, a 4. napon már szépen figyelt rám is.

 

Álljon itt alul olyan gazdik véleménye, akiknél már jártam és segítettem a kutyusuk rendbetételében, remélem elfogadják a felkérésemet és megírják a tapasztalataikat.

Kommentelni csak regisztrált felhasználók tudnak, a menüben van a regisztációs lehetőség, de a komment részen is be lehet jelentkezni.

5 Replies to “Rehabilitáció”

  • Üdv minden kutyusosnak!
    Roni az utóbbi időben rendkívül szófogadatlanná vált, mint kiderült az ivarérésnek köszönhetően. Sajnos mi ezt nem tudtuk kezelni, borzasztóan szófogadatlanná vált, mindent megrágott amit csak talált (rendszámtábla, kerítés). Be sem tudtunk jönni tőle a kapun, se mi sem pedig akik hozzánk jöttek. Mindenkire ráugrált és nem lehetett vele bírni, hiába szóltunk rá csak szaladgált körbe körbe és ránk se figyelt. Már úgy éreztük nincs remény , nekünk sem volt már türelmünk hozzá, amikor hallottuk ismerősöktől, hogy nyílt egy kutyaiskola itt helyben. Sajnos elvinni sem tudtuk hiszen sétálni sem lehetett vele elmenni. Tamáshoz fordultunk segítségért. Készségesen elmagyarázta, hogy mi zajlik a kutyában, így derült ki, hogy az ivarérés miatt vált ilyen hebrencsé. Mivel nem tudtuk elvinni hozzá ezért nagyon tetszett az, hogy Tamás házhoz is jön. Rögtön az első alkalommal elmagyarázta mi a probléma illetve mit rontottunk el, a kutya akarata érvényesül és ezt nem szabad hagyni. Az ismerkedést követően elkezdtünk bizakodni, hogy lesz valaki aki nem csak a kutyát de mindkét is megtanít arra, hogy hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Tamás elmagyarázta mire kezdjük el jobban odafigyelni illetve hogy hogyan viselkedjük a kutyával.
    A második alkalommal már mi is meglepődtünk azon, hogy Roni már valamennyire még ha nem is teljesen és nehézkesen de elkezdett a szóra figyelni.
    Jelenleg a 4. alkalomnál tartunk és teljes mértékben látszik a változás. Apró lépésekkel de haladást tapasztalunk, egyre jobban odafigyel a szavakra és nyugodtabb ha valaki kimegy az ajtón illetve ha kinn tartózkodik az udvaron. Biztosak vagyunk benne, hogy jól döntöttünk és kíváncsian várjuk a végeredményt.
    Csak ajánlani tudjuk Tamást, aki csak teheti forduljon hozzá bizalommal mert megéri szakemberhez fordulni ha gondok adódnak hiszen nem csak a kutya de a gazdi is sokat tanulhat belőle!

  • Sziasztok kedves kutyások!
    Mikor Tamáshoz fordultunk segítségért, Elza nem figyelt a “NEM” szóra. Agresszív (legalább is mi hittük azt) volt játék közben. Harapott, ami kellemetlen volt mert kölyök kutyaként tűéles fogai vannak, és amit talált kedve szerint megrágta (cipőket, asztalt, babakocsit, még a virágokat is). Tamás elsősorban mikor meglátogatott minket megismerkedett velünk és a kis gyilkossal is. És elég hamar rájött hogy a kis gyilkos az imádnivaló pofija mellett nagyon okos és könnyen tanuló kölyökkutya. És rájöttünk mi is, a család, hogy nem Elzának, hanem nekünk kell az oktatás, hisz a kutyussal semmi baj nincs. Sokat próbáltam előtte internetről tanulni. Volt amit sikerült elsajátítanom, mint pl az ülést, viszont a fontosabbakat Tamás mutatta meg személyesen. Elza pár alkalom után nyugodt, szófogadó kutyus lett, sokat változott, amit Tamásnak köszönhetünk. Azóta teljesen szobatiszta és nem rágcsál semmit. Természetesen egy kölyökkutya így van még mit tanulnia, de bízom benne hogy Tamással nagyon sokat fogunk még találkozni, mivel szeretném fejleszteni a kutyust és jómagam is. Mindenkinek csak ajánlani tudom Tamást, mert amit csinál ahoz nagyon ért. Aki kutyát tart ne féljen szakemberhez fordulni. Mindig tud újat mondani és mutatni, akkor is ha azt hisszük magunkról hogy mindent tudunk, mert sokan vannak igy vele!!

  • A menhelyről fogadtam örökbe egy bull típusú kutyát. Nem ismerem a múltját, de a nagy fokú félénksége és számtalan heg beszédesebb volt mindennél és arra engedett következtetni, hogy keményen kellett küzdeni az elmúlt 6 évében. Már a menhelyen is félórát töltöttünk azzal, hogy a nyakövet feltegyük. Hazaérve maradt a szorongás, minden zajra összerezzenés és enni is csak akkor volt hajlandó, amikor senki nem volt a közelben. A férjemtől és a fiamtól nagyon félt, közeledési szándék feléjük nem volt. Farkát folyamatosan behúzta a két lába közé. Labdát nem ismerte, ahogyan játszani sem tudott. Udvari sétánál nem szagolt, nem jelölt. Antiszociális és problémás kutyus volt. Az alapítvány vezetőjével felvettem a kapcsolatot és jeleztem, hogy talán nem árthatna, ha egy szakember látná. A válasza szerint, csak szeretet kell, semmi más. Én viszont úgy gondoltam, hogy itt az igen kevés lesz. A facebook egyik csoportjából tudtam, hogy Tamás is ezzel foglalkozik, így felvettem vele a kapcsolatot. Megbeszéltünk egy időpontot (ő egyébként azonnal indult volna) és személyesen jött el hozzánk, hogy saját környezetében figyelje meg a Bogyót.
    Ahhoz, hogy megértsük egy lelkileg sérült kutyus viselkedését, először magunknak, felelős állattartónak kell tanulni. Meg kell tanulni, hogy a rossz reakciók, válaszok miért vannak, hogyan lehet őket korrigálni, kijavítani és csak a megismert tudás birtokában lehet a kutyussal felelősségteljesen foglalkozni. Ezeknek az ismereteknek hiányában egy rosszul szocializálódott társat kapunk, aki a végén az utcán, vagy menhelyen köt ki, mert a gazdája nem tudja kezelni. Könnyebb azt mondani, hogy kezelhetetlen, mint időt fordítani rá, foglalkozni vele. Muszáj szakemberhez fordulni, hisz ő birtokolja azt a tudást, amit mi mezei emberek nem ismerünk. Meg kell bízni bennük, hisz ők azok az emberek, akik bennünket állattartókat és magát a kutyust segítik azon az úton, amelynek a végén egy kiegyensúlyozott, boldog társ vár. Ez olyan, mint a gyermeknevelés. Ha bizonyos eseményekre rosszul reagálunk, rosszak a válaszaink, akkor a gyermek is azt tanulja meg. Nagy a felelősség.
    Tamás órákat töltött Bogyókával, elmondta, hogy mit miért csinál és hogy miként lehet javítani szociális beilleszkedésén, illetve gyógyítani lelkét.
    Nagyon hálás vagyok a segítségért, mert az elmúlt 1-2 hónapban hatalmas változáson esett át Bogyó. Ha hazaérek igazi kánkánt vág le, akkora az öröme. Az udvaron már tudunk labdázni, ha eldobom többször visszahozza. Ha eszik, nem kell elbújni a családnak, a jelenlétünkben is hozzáfog, ha engedélyt adok rá. Szépen sétál mellettem és már nem fél az idegenektől sem. Ha jön valaki ugat. Érdeklődő, utcán szaglászik és jelöl. Eltűnt a letargia, az apátia. Férjemet nem csak elfogadja, de már felé is kimutatja a szeretetét és ragaszkodását. Tudom, hogy még van min dolgoznunk, de Tamás segítségével olyan úton indultunk el, amit magamtól biztos, hogy nem találtam volna meg.
    Egy szóval kedves felelős állattartók. Ne féljetek szakemberhez fordulni, hisz mindenki ahhoz ért, amit tanult. Kérjetek segítséget bátran, higgyétek el megéri. Tamás nagyon sokat segített és ezért mindig is hálás leszek neki érte. Forduljatok hozzá bizalommal.

  • Először is, elég nehéz volt ide bejutni már majdnem lemondtam. Hát nekem úgy kezdődött, hogy a kutyám sosem hagyott békén és mindig ugatott, az udvaron, a lépcsőházban, bármikor, amikor rájött a hoppáré. Az asszonyomat majdnem felborította,mert szereti ő, csak úgy örült neki. Ráugrált mindenkire, pedig már két éves volt, nem olyan kölyök. Ebből lett elegünk, idős emberek vagyunk, nem bírtunk már vele és akkor mondta az asszony, hogy látta ezt a hirdetési lapot vagymit és felhívtam a Tamást, hogy segítsen. Hát először azthittem, hogy nem lesz itt semmi ebből, mert csak méregette a Picurt, jó sokáig játszott vele, meg nem tudom most miket és a második foglalkozásnál vettük észre, hogy már nem olyan hebrencs a Picurunk és hogy elkezdett ránk is figyelni. Hogy ne legyek hosszú, két hét alatt olyan kutyánk lett, amit a mai napig köszönünk, pedig nem sok kellett hozzá és azt hittük eladjuk. Ma már nem ugrál ránk, bár néha még azért kiabál, ha akar valamit, de ez már igazán ritka, a feleségem örül a legjobban, mert már csak leül elé és nem akarja felborítani a Picurunk. Hátszóval sokmindent láttam már életemben, ám ezt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kijavul a rosszaságából egy kutya, pláne nem a miénk. Remélem, hogy másoknak is jobb lesz a foglalkozások után, nekünk sikerült hálistennek.

Vélemény, hozzászólás?