Megkérem azokat, akik vakon hisznek mindenben és mindenkinek, hogy ezt az írást ne olvassák el, mert ártani fog az egészségüknek!
Adott ma Magyarországon egy ma még kiforratlan terület, ez pedig az állatvédelem. Mint minden területen, itt is megjelentek szép számmal a megélhetési hiénák, akiket minden jóérzésű ember megvet, elítél.
Mi most foglalkozzunk azokkal a szervezetekkel, akik jóhiszeműen, valódi elhivatottsággal mentenek állatokat, segítenek nekik életben maradni. És itt a probléma fő gyökere, hogy „csak” többnyire életben maradni.
Joggal kérdezheti bárki közületek, hogy mégis, mit kellene még tenniük? A válasz egyszerű: szakértelemmel gondozni,ápolni és fejleszteni őket. Most ismét joggal jön csípőből egy újabb válasz erre: nade ezt ugyan mégis hogyan és miből?
Első körben vizsgáljuk meg a hogyan részét a dolognak:
- az adott állatok mentésével foglalkozó emberek felkészítése, szakmailag megismertetése a gondozás fontos elemeivel, annak érdekében, hogy az állatok takarmányozása nyomán, ne alakuljon ki az állatokban sem testi, sem szellemi negatív elváltozás.
- szakemberek bevonásával fejleszteni a mentett állatok fizikai és szellemi kondícióit.
- szakemberek segítségével megteremteni mindennek az anyagi lehetőségeit, ilyenek az adományozási folyamatok és/vagy a sikeres pályázatok elérése.
Ugye milyen egyszerűnek hangzik? Pedig több okból sem az, leginkább pénzügyi és ezzel együtt szakmai hiányosságok révén jutottunk el idáig. És még mindig a jóhiszemű, tenni akaró szervezetekről beszélünk.
Mi tehát a megoldás konkrétan? Túl hosszú lenne ebben a cikkben foglalkozni a kezdeti lépésektől eljutni a megvalósítási terv végéig, ám gondolatébresztőnek álljon itt pár sor, amire szeretettel várok kommenteket az oldal alján, megnyitom a véleményírás lehetőségét.
Első körben összefogni mind a magánembereknek, mind az állatvédelemmel foglalkozó szervezeteknek annak érdekében, hogy végre legyen olyan állatvédelmi törvény, amiben nem csak látszat tiltások vannak az állatkínzások ellen, vagy az állattartással kapcsolatban, hanem konkrét ellenőrzési-végrehajtási lehetőséget is biztosít annak érdekében, hogy ne legyenek ma Magyarországon „No-Go” zónák, ahol állatviadalok, szabadon rohangászó és egymással orrba-szájba párosodó kutyák találhatók meg, többnyire elhanyagolt állapotban.
Mindezek mellett szükség lenne a szakemberek kiképzésére és biztosítani, hogy a menhelyeken szakszerű gondozást és fejlesztő tevékenységet folytathassanak, hiszen csak vegyük példának a kutyákat, hiába kerül ki az új gazdához egy rosszul szocializált kutya, ha az új gazda nem szakember, akkor akár tragédia is lehet a vége!
Akinek mindez jól van így, ahogyan van, az menjen el bejelentés nélkül szinte bármelyik menhelyre és jól nézze meg, hogy mi történik mind gondozás, mind táplálás és mind fejlesztés terén.
Tudom, hogy vannak elhivatott, tisztességes emberek, akik mind a menhelyeken, mind az önkéntesek között is megtalálhatóak, ám ettől még nem fog sem javulni, sem megszűnni a fent megnevezett jelenség országosan.
Arra kérlek, hogy oszd meg ezt a cikket és mondj bátran véleményt az oldal alján, jogod van arra, hogy bármit is gondolsz erről a témáról, megfogalmazhasd és leírd.
Mivel ez a téma nagyon szerteágazóvá tud válni, így ezzel zárom, majd egy másik részben folytathatjuk, ha van rá igény. Boldog és sikeres napokat kívánok mindenkinek!