Tisztelt Olvasók!

 

Ez az írás néhol megdöbbentő lesz, néhol szomorú és van olyan is, amikor a fejedet fogod csóválni, hogy ilyen nincsen, ez nem lehet igaz.

Garantálom nektek, hogy minden sor őszintén íródott és sok év tapasztalata van mögötte.

 

Állatvédelem. Milyen szépen is cseng ez így. Csak egyszerűen, védeni az állatokat a kegyetlenkedőkkel szemben.

Ki védi meg az állatokat az állatvédőktől?

Hogy ezt nem érted ebben a formában? Nem csodálom, ezt csak azok érthetik, akik már megjárták a mai magyar állatvédelemnek nevezett mocsarat.

Meggyőződésem az, hogy ma Magyarországon, a magukat állatvédőnek nevezők közt, valójában jó, ha max 5% az, akinek valóban elhivatottsága mozgatja a tetteit és ő nem csak írogat a fórumokon, hanem megy és teszi a dolgát, állatokat ment.

Van egy kb 10%, akik szívesen küldenek rendszeresen pénzbeli, vagy egyéb jellegű adományokat menhelyeknek, állatmentőknek, őket mindegy mi motiválja, a segítségük nagyon hasznos.

A következő réteg az, aki ebből él, ők a megélhetési állatvédők, számukat kb 30%-ra becsülöm, akiknek a tevékenysége nem mindig áldásos. Mire gondolok?

Magatok is találkozhattok olyan kérésekkel, hogy van temérdek mentett kutya és elfogyott az élelmük, éhenhal mindenki, ha nem küldtök pénzt. Valóban előfordulhat ilyen eset is, ám ekkor felmerülnek kérdések az emberben. Miért vállal fel ennyi kutyát, ha nem bírja biztonsággal eltartani és gondoskodni róluk? Aki erre kapásból azt feleli, mert meg kell menteni minden kutyát, az ugyanolyan felelőtlenül gondolkodik, mint az, aki így is cselekszik!

Mi lesz azokkal a kutyákkal, amelyeket így is nehezen tud eltartani a megmentőjük, ha netalán megbetegszik a gondozó és kórházba kerül egy-két hétre? Miért tesznek ilyet sokan? Elárulom: sajnos erős mentális problémákkal küzdenek! Igen, az állatvédelemben túl sok sérült lelkű és/vagy elméjű ember vesz részt. Természetesen akik valóban mentenek, gondoznak felelősséggel, őket nem érintik ezek a jelzők.

Honnan ismerheted meg többnyire a pszichés betegeket, akik állatvédőknek mondják magukat?

  • erős agresszióval kommunikálnak le minden olyan helyzetet, ahol úgy gondolják, valaki, vagy valakik az állatok ellen cselekednek.
  • mindenhol azt igyekeznek elhitetni, akár a közösségi fórumokon is, hogy ők mennyire elhivatottak és mindenütt tanácsokat osztogatnak akkor is, ha senki sem kéri fel erre őket.
  • másokat folyamatosan arra buzdítanak, hogy tegyen végre ezt, tegyen végre azt, miközben ők maguk valójában soha nem tesznek semmit sem a “tanácsadásokon” kívül.
  • úgy tart fenn “menhelyet”, hogy nem gondoskodik arról, hogy az általa mentett állatok gazdásítás által, új otthonra leljenek, ragaszkodik minden mentett állatához, ezáltal tele van a “menhelye” beltenyészetes szaporulattal.
  • rendszeresen borzasztó fotókat és/vagy filmeket oszt meg mindenhol az állatkínzásokról, még akkor is, ha felkérik arra őket, hogy ezt fejezzék be.
  • kéretlenül megjelenik más állatvédők posztjainál és kötekedő írásokkal próbálja ellehetetleníteni azokat, akik tesznek valamit valóban.

Természetesen van még bőven torzulás, ám tapasztalataim szerint ezek a legtöbbször jól felismerhetők.

Hogyan tudnak sok pénzhez jutni mégis azok az “állatmentők”, akik csak ebből akarnak jól megélni?

Egyszerűen, kifejlesztenek kitűnő médiamegjelenést, legtöbbször sérült, vagy megkínzott állatokat “mentenek”, amire kérik a jólelkű támogatókat az adományozásra, amiből fedezik a mentett állat rehabilitációját. És ebből mennyi pénz jöhet össze? Hát bizony sok esetben milliós tételekről beszélünk, nagyon szépen meg lehet ebből is élni. Személy szerint attól nem sajnálom a sok pénzt, aki annyi állatot ment meg amennyit csak lehet és valóban tisztességesen jár el velük szemben, majd az így megszerzett támogatásból önmagára is fordít, bár gyanítom, hogy az adományozók nem neki szánják a támogatásokat. Nade valamiből élnie kell annak is, akinek fontos az állatok megmentése, ebben gondolom egyetértünk.

A maradék 55% az, akik szeretnének jószínben feltűnni úgy, hogy ők a nagy állatmentők, mindenütt osztogatják a segélykérő posztokat, kritizálnak mindenkit, hogy miért nem tesz még többet, de ők soha és semmit nem fognak tenni, sem anyagilag, sem fizikailag, tehát soha nem fognak hozzáérni egyetlen egy mentendő állathoz sem.

Mindenki azt kezd ezekkel az információkkal amit csak szeretne, csupán azért jött létre ez a rövid írás, hogy akik valóban segíteni akarnak, tudják, hogy mire számítsanak.

Bizonyára lesz bőven olyan, aki felháborodik ezen a cikkemen, ám ne felejtsétek el, hogy mit írtam az ál-állatvédők viselkedéséről.

Hamarosan folytatom az állatvédelemről szóló cikksorozatomat, ahol olvashattok az igazi állatvédelemről bővebben.

Olvassátok el a bentlakásos kutyakiképzést is, hátha segítség lehet neked is, valamint oszd meg ezt a cikket a facebookon is.

Vélemény, hozzászólás?