Valamikor kb 25 évvel ez előtt kezdtem el komolyabban foglalkozni kutyatartással. Úgy gondoltam, nem lesz nagy bajom belőle, ha olyan kutyát tartok, aki szükség esetén meg is véd, ha bajba kerülök. 

Igen ám, de akkoriban semmit sem tudtam jószerével arról, hogy hogyan is “működik” egy kutya, így elkezdtem utánajárni, olvasgattam róla szakkönyveket és elmentem kutyakiképzést nézni, hogy legyen legalább fogalmam arról, hogy mire is vállalkozok.

A legfontosabbnak azt éreztem, hogy pont olyan kutyafajtát válasszak, amire szükségem van. Nem, nem azt a kutyát kerestem amelyiket a legszebbnek tartok, hanem azt, amire nekem szükségem van. Mondok egy példát. Amikor vadászni szeretnék, akkor ne válasszak Németjuhász kutyát, amennyiben olyan kutyát keresek, aki megvéd, akkor pedig kerüljem a vadász kutyák kiválasztását. Sokan fel sem fogják, hogy mennyire fontos ez az első lépés.

Amikor eldöntöttem, hogy melyik kutyát fogom megvásárolni, akkor elkezdtem kutatni, hogy mi alapján válasszak egy alomból olyan egyedet, amelyikre szükségem van. Ehhez felkértem annakidején egy kutyakiképzőt, hogy adjon pontos tanácsokat. Miért fontos ez? Azért, mert ha csak házi kedvencként szeretnék egy Németjuhászt, akkor nem biztos, hogy a legerősebb ösztönkészlettel megáldott kölyköt kell választanom, mert azzal tudnom kellene, hogy hogyan bánjak, így inkább olyat keressek, amelyik nyugodtabb és “oda adóbb” lesz. Ám ez is csak egy példa, nagyon sok dologra kell figyelni annak érdekében, hogy a későbbiekben ne legyen örökös harc és/vagy kudarc a kutyánkkal való kapcsolatunk.

Hamar megértettem, hogy pontosan meg kell tanulnom azt, hogy milyen étkezést kell biztosítanom a kutyám számára, mert borzasztóan el lehet rontani a kutya egészségét a helytelen etetéssel. Igen, ezeket is egy nagyszerű kutyakiképző segítségével tanultam meg, egy kutyasuliban.

Mivel a kutya gondolkodását, viselkedését és egyéb a kutyára jellemző dolgokat még akkoriban nem ismertem, így a kutyusom 5 hónapos korától, minden hétvégén kint voltam vele a kutyakiképzésen, így mindketten egyszerre tanultuk meg egymás tanítását.

Nem esett nehezemre megértenem azt, hogy a kutyatartás felelősség. Felelős vagyok minden olyan élőlényért, amit vagy én választottam magamnak, vagy rám bíztak és én elfogadtam ezt. A felelősség nem csak abban kell megnyilvánuljon, hogy adok enni, inni a kutyámnak, hanem abban is, hogy hajlandó vagyok tanulni annak érdekében, hogy engedelmes, szófogadó és boldog legyen a kutya társam. Ehhez viszont nélkülözhetetlen az, hogy tanuljunk, aminek a legjobb módja élőben, egy kutyasuliban.

Természetesen sokszor jobban esett volna aludnom reggelenként, vagy a meleg szobában tévézni, mint szemerkélő esőben a kutyámmal tanulni a kutyasuliban. Ám egy cél lebegett előttem, hogy egy kitűnő kutyát kapok cserébe és tudást, hogy később tudjak vele még többet megtanítani már önállóan is.

Megdöbbentem annakidején, hogy mennyi fontos dolgot kell megtanuljak ahhoz, hogy erős, egészséges és rám figyelő kutyám legyen. Az etetést már mondtam, aztán ott vannak a kutya fejlődési szakaszai, amit nagyon jó, ha az ember megismer, megtanul, utána az életkori sajátosságai, amit nagyon is jó ha ismerünk, hogy hatásosabban tudjuk képezni a kedvencünket, nem utolsó sorban a sok-sok módszer, amivel megértetjük a kutyával, hogy mit szeretnénk tőle, valamint megérteni azt, hogy a kutyánk mit szeretne tőlünk.

Gondolom mindebből kitűnik, hogy jó kutyás gazdivá nem válik az ember csak attól, hogy megnéz pár videót, elolvas különféle írásokat a kutyázással kapcsolatban. Vallom azt, hogy kutyázni nem lehet megtanulni sem könyvből, sem az internetről!

Ma már nagyon örülök annak, hogy kitartó voltam és odafigyeltem mindenre, amit a kutyasulikban tanultam, ez alapozta meg a mai tudásomat is, amit később bővítettem szakmailag, hiszen szerettem volna olyan tudásra szert tenni, amivel segíthetek a kutyatartó gazdiknak.

Ugye megértitek ezek után, hogy nem tartom felelős kutyatartóknak azokat, akik nem veszik a fáradságot arra sem, hogy a kutyájukkal rendszeresen foglalkozzanak, ám ilyen-olyan fórumokon kétségbe esve kérnek nevelési tanácsokat, mert a kutyájuk engedetlen. Rosszabb esetben megszabadulnak a “rossz” kutyájuktól és vesznek egy másik kölyköt annak reményében, hogy majd az jobban fog viselkedni. De nem fog.

Sajnos vannak olyan élethelyzetek, amikor nem tud a gazdi eljutni a kutyaiskolába, ekkor a magam részéről szívesen elmegyek az otthonukba és ott segítek a kutyus kiképzésében, legjobban annak örülök, amikor már egész kicsi korától együtt foglalkozunk a kutyával, ahol megmutatom a technikákat és a gazdi gyakorolja az idejéhez mérten. 

Kívánok mindenkinek sikeres gazdivá válást és boldog kutyás éveket.

Vélemény, hozzászólás?