Ilyennek is kell lennie a sok komoly dolog között, fogadjátok szeretettel 🙂

https://www.facebook.com/redevtv/videos/1639437986121991/

Sokszor olvasom különféle újságokban, foglalkoznak ezzel a témával a televíziós adásokban, hogy mennyire veszélyes ilyen, vagy olyan kutya fajta. Van amikor szakszerűen, van amikor durván laikus szinten, ám egyikben sem találkoztam a legfontosabb problémával, miszerint VESZÉLYES AZ EMBER?

Elsőre, főleg éhgyomorra ütött ez a mondat?

Akkor tessék szépen belegondolni, hogy aki kegyetlenül bánik az állatokkal, az hogyan bánik az emberekkel? 

A saját tapasztalataim szerint, aki bántja az állatokat, pláne aki szándékosan teszi, az vagy verbálisan, vagy fizikailag bántja az embereket is. Kivételek természetesen létezhetnek, ám én nem találkoztam még olyannal.

Ennek a torz magatartásformának pszichológiai okai vannak, amit hadd ne itt beszéljünk meg, vannak szakmailag erre szakosodott oldalak bőven a weben. Egy a tény, hogy ez a jelenség sajnos túl sok helyen létező probléma.

A saját kutyás szakmai tapasztalatom ebben a témában az, hogy szinte minden esetben, amit mi veszélyesnek tartunk kutyát, az ember tette azzá a helytelen tartással és/vagy neveléssel.

A kutya ösztöneinek köszönhetően, csak nagyon ritkán támad emberre, kivétel ez alól az, amikor szándékosan kiképezzük védelemre a kutyát, ekkor félelem nélkül képes a kutya, akár a helyzettől függően is, megölni az embert. A kutya alapvetően nem akar ölni, amint azt érzi, hogy a harcban az ember már nem jelent rá veszélyt, abba hagyja a támadást. Csak rendkívül agresszív kiképzés hatására válik a kutya „emberölővé”. Természetesen kivételek ebben is lehetnek, hiszen idegrendszeri eltéréseknek köszönhetően, mindenféle kutya létezik.

Miért éri meg harcolnunk az állatkínzás ellen? Minimum azért, mert egy ép lelkű embert elborzaszt a kegyetlenkedés, másrészről társadalmi haszna is van, ugyanis minél kevesebb a megtörtént (nem a nyilvánosságra hozott) állatkínzás, annál kevesebb lesz az emberek ellen irányuló agresszió is. Kétségtelen, hogy a látványos eredmény elérése időt igényel és sok-sok energiát, pénzt, kitartást, sok esetben bátorságot, ám határozottan úgy gondolom, hogy megéri a küzdelem.

Te azzal (is) küzdhetsz, ha az állatvédelemmel kapcsolatos írásokat megosztod a facebookon, beszélsz őszintén az ismerőseiddel, barátaiddal erről a témáról. Mit tehetünk még ettől is többet? Az a következő cikk témája lesz. Ugye megosztod ezt az írást?

Vissza a főoldalra!

Pár héttel ez előtt, meglepő üzenet fogadott a facebookon. Az üzenet írója azt kérte, hogy menjek el hozzá és segítsek egy bull típusú kutya rehabilitálásában, akit egy gyepmesteri telepről hoznak el. A kutya nem kommunikál senkivel sem, fél nagyon, összerezzen váratlan zajokra, nehezen, vagy egyáltalán nem fogad el idegeneket, kutyaharcból származó sérülések is láthatók rajta, szóval van baj elég.

Megbeszéltünk egy időpontot , amikor is igaz, hogy 250km-t kellett mennem, ám ez soha nem lesz kizáró tényező, hogy távolra kell menni egy kutyán segíteni. Pláne úgy nem okoz gondot, hogy egyrészt a szakmai munkám alapján választott ki a segítséget kérő, másrészről talán túl erős is bennem az empátia a sérült állatok iránt.

Az első probléma az volt, hogy hogyan tudom magam a lehető legrövidebb idő alatt elfogadtatni a kutyussal. Itt egy kép a találkozás első percéről.

Úgy gondolom, amikor rehabilitálni szeretnénk egy teljesen ismeretlen kutyát, akkor nem szabad rá sajnálni az időt, amit tesztelésekkel töltünk el többnyire. Ez olyannyira jól sikerült, hogy több órán keresztül figyeltük egymást a kutyussal, míg eljött az a számomra boldog pillanat, amikor elfogadott és nyugodtan feküdt mellettem, bármit is csináltam, erről itt egy újabb kép.

Mivel sikerült elérnem egy megfelelő fokú bizalmi viszonyt a kutya és köztem, így elkezdődhettek a terápiával kapcsolatos dolgok megállapítása, majd leírtuk a gazdival együtt a teendőket, aminek a segítségével, meglátásom szerint, körülbelül 3 hónap alatt, látványos javulást fogunk megtapasztalni.

Természetesen a kutyus sorsát folyamatosan nyomon követem, segítek minden problémát leküzdeni. Minden tiszteletem azoké, akik örökbefogadnak menhelyről, gyepmesteri telepről kutyákat úgy, hogy tudják, a kutya komoly lelki (sokszor testi is) sérülésekkel is rendelkeznek és türelemmel-szeretettel gondozzák, nevelik az új gazdik.

Amikor segítek egy kutyusnak megtalálnia önmagát és ezzel együtt a boldog és nyugodt életét, akkor egycsapásra minimum 2 élőlénynek segítettem. Egyik a kutya és a másik a gazdija. Elhiszitek, hogy ez egy különlegesen csodálatos érzés?

Vissza a főoldalra!