Tisztelt Olvasók!

Ez az írás néhol megdöbbentő lesz, néhol szomorú és van olyan is, amikor a fejedet fogod csóválni, hogy ilyen nincsen, ez nem lehet igaz.

Garantálom nektek, hogy minden sor őszintén íródott és sok év tapasztalata van mögötte.

Állatvédelem. Milyen szépen is cseng ez így. Csak egyszerűen, védeni az állatokat a kegyetlenkedőkkel szemben.

Ki védi meg az állatokat az állatvédőktől?

Hogy ezt nem érted ebben a formában? Nem csodálom, ezt csak azok érthetik, akik már megjárták a mai magyar állatvédelemnek nevezett mocsarat.

Meggyőződésem az, hogy ma Magyarországon, a magukat állatvédőnek nevezők közt, valójában jó, ha max 5% az, akinek valóban elhivatottsága mozgatja a tetteit és ő nem csak írogat a fórumokon, hanem megy és teszi a dolgát, állatokat ment.

Van egy kb 10%, akik szívesen küldenek rendszeresen pénzbeli, vagy egyéb jellegű adományokat menhelyeknek, állatmentőknek, őket mindegy mi motiválja, a segítségük nagyon hasznos.

A következő réteg az, aki ebből él, ők a megélhetési állatvédők, számukat kb 30%-ra becsülöm, akiknek a tevékenysége nem mindig áldásos. Mire gondolok?

Magatok is találkozhattok olyan kérésekkel, hogy van temérdek mentett kutya és elfogyott az élelmük, éhenhal mindenki, ha nem küldtök pénzt. Valóban előfordulhat ilyen eset is, ám ekkor felmerülnek kérdések az emberben. Miért vállal fel ennyi kutyát, ha nem bírja biztonsággal eltartani és gondoskodni róluk? Aki erre kapásból azt feleli, mert meg kell menteni minden kutyát, az ugyanolyan felelőtlenül gondolkodik, mint az, aki így is cselekszik!

Mi lesz azokkal a kutyákkal, amelyeket így is nehezen tud eltartani a megmentőjük, ha netalán megbetegszik a gondozó és kórházba kerül egy-két hétre? Miért tesznek ilyet sokan? Elárulom: sajnos erős mentális problémákkal küzdenek! Igen, az állatvédelemben túl sok sérült lelkű és/vagy elméjű ember vesz részt. Természetesen akik valóban mentenek, gondoznak felelősséggel, őket nem érintik ezek a jelzők.

Honnan ismerheted meg többnyire a pszichés betegeket, akik állatvédőknek mondják magukat?

• erős agresszióval kommunikálnak le minden olyan helyzetet, ahol úgy gondolják, valaki, vagy valakik az állatok ellen cselekednek.
• mindenhol azt igyekeznek elhitetni, akár a közösségi fórumokon is, hogy ők mennyire elhivatottak és mindenütt tanácsokat osztogatnak akkor is, ha senki sem kéri fel erre őket.
• másokat folyamatosan arra buzdítanak, hogy tegyen végre ezt, tegyen végre azt, miközben ők maguk valójában soha nem tesznek semmit sem a „tanácsadásokon” kívül.
• úgy tart fenn „menhelyet”, hogy nem gondoskodik arról, hogy az általa mentett állatok gazdásítás által, új otthonra leljenek, ragaszkodik minden mentett állatához, ezáltal tele van a „menhelye” beltenyészetes szaporulattal.
• rendszeresen borzasztó fotókat és/vagy filmeket oszt meg mindenhol az állatkínzásokról, még akkor is, ha felkérik arra őket, hogy ezt fejezzék be.
• kéretlenül megjelenik más állatvédők posztjainál és kötekedő írásokkal próbálja ellehetetleníteni azokat, akik tesznek valamit valóban.

Természetesen van még bőven torzulás, ám tapasztalataim szerint ezek a legtöbbször jól felismerhetők.

Hogyan tudnak sok pénzhez jutni mégis azok az „állatmentők”, akik csak ebből akarnak jól megélni?

Egyszerűen, kifejlesztenek kitűnő médiamegjelenést, legtöbbször sérült, vagy megkínzott állatokat „mentenek”, amire kérik a jólelkű támogatókat az adományozásra, amiből fedezik a mentett állat rehabilitációját. És ebből mennyi pénz jöhet össze? Hát bizony sok esetben milliós tételekről beszélünk, nagyon szépen meg lehet ebből is élni. Személy szerint attól nem sajnálom a sok pénzt, aki annyi állatot ment meg amennyit csak lehet és valóban tisztességesen jár el velük szemben, majd az így megszerzett támogatásból önmagára is fordít, bár gyanítom, hogy az adományozók nem neki szánják a támogatásokat. Nade valamiből élnie kell annak is, akinek fontos az állatok megmentése, ebben gondolom egyetértünk.

A maradék 55% az, akik szeretnének jószínben feltűnni úgy, hogy ők a nagy állatmentők, mindenütt osztogatják a segélykérő posztokat, kritizálnak mindenkit, hogy miért nem tesz még többet, de ők soha és semmit nem fognak tenni, sem anyagilag, sem fizikailag, tehát soha nem fognak hozzáérni egyetlen egy mentendő állathoz sem.

Mindenki azt kezd ezekkel az információkkal amit csak szeretne, csupán azért jött létre ez a rövid írás, hogy akik valóban segíteni akarnak, tudják, hogy mire számítsanak.

Bizonyára lesz bőven olyan, aki felháborodik ezen a cikkemen, ám ne felejtsétek el, hogy mit írtam az ál-állatvédők viselkedéséről.

Hamarosan folytatom az állatvédelemről szóló cikksorozatomat, ahol olvashattok az igazi állatvédelemről bővebben.

Olvassátok el a bentlakásos kutyakiképzést is, hátha segítség lehet neked is, valamint oszd meg ezt a cikket a facebookon is.

Bizonyára lesznek akik el sem hiszik, hogy ilyen létezik, ám az elmúlt egy év alatt, legalább tíz alkalommal szembesültem ezzel a problémával.

Sok mindenre érdemes odafigyelni egy kutyakölyök megvásárlásakor, ám most csak egy nagyon fontos dologra hívom fel a figyelmet.

Amennyiben nincs mód tenyésztőtől vásárolni kutyust, abban az esetben nagyon figyeljetek oda, hogy ad-e nektek oltási könyvet, érvényes oltóanyag címkékkel, állatorvosi pecséttel ellátva, vagy csak néhány üres oltóanyag ampullát mutogat, hogy ő beadta a kutyának az oltást és minden rendben van.

Soha ne vásároljatok olyan helyről kölyök kutyát, ahol ampullákat adnak nektek oltási könyv helyett!

A legtöbb esetben a kutyák nem kapnak oltást, vagy nem megfelelően, vagy már lejárt szavatosságút, így legtöbbször elpusztulnak 1-2 héten belül ezek a kölykök és persze, hogy majd nálatok!

Figyelem! Vannak „tenyésztők” is, akik így akarnak még több pénzt keresni, tőlük sem szabad vásárolni! Gondold csak el, aki arra sem képes, hogy állatorvossal oltassa be a kölyök kutyát, mennyire tart fontosnak bármit is? Az csak duma, hogy én is be tudom adni.

Jól gondold át, mielőtt kiadod a pénzedet egy olyan kutyáért, ami nagy valószínűség szerint, hamarosan meg fog halni nálad, ha félvállról veszed az oltásait.

Hívd fel erre minden ismerősöd figyelmét, akikről megtudod, hogy kutyát fognak vásárolni!

Valamikor kb 25 évvel ez előtt kezdtem el komolyabban foglalkozni kutyatartással. Úgy gondoltam, nem lesz nagy bajom belőle, ha olyan kutyát tartok, aki szükség esetén meg is véd, ha bajba kerülök. 

Igen ám, de akkoriban semmit sem tudtam jószerével arról, hogy hogyan is „működik” egy kutya, így elkezdtem utánajárni, olvasgattam róla szakkönyveket és elmentem kutyakiképzést nézni, hogy legyen legalább fogalmam arról, hogy mire is vállalkozok.

A legfontosabbnak azt éreztem, hogy pont olyan kutyafajtát válasszak, amire szükségem van. Nem, nem azt a kutyát kerestem amelyiket a legszebbnek tartok, hanem azt, amire nekem szükségem van. Mondok egy példát. Amikor vadászni szeretnék, akkor ne válasszak Németjuhász kutyát, amennyiben olyan kutyát keresek, aki megvéd, akkor pedig kerüljem a vadász kutyák kiválasztását. Sokan fel sem fogják, hogy mennyire fontos ez az első lépés.

Amikor eldöntöttem, hogy melyik kutyát fogom megvásárolni, akkor elkezdtem kutatni, hogy mi alapján válasszak egy alomból olyan egyedet, amelyikre szükségem van. Ehhez felkértem annakidején egy kutyakiképzőt, hogy adjon pontos tanácsokat. Miért fontos ez? Azért, mert ha csak házi kedvencként szeretnék egy Németjuhászt, akkor nem biztos, hogy a legerősebb ösztönkészlettel megáldott kölyköt kell választanom, mert azzal tudnom kellene, hogy hogyan bánjak, így inkább olyat keressek, amelyik nyugodtabb és „oda adóbb” lesz. Ám ez is csak egy példa, nagyon sok dologra kell figyelni annak érdekében, hogy a későbbiekben ne legyen örökös harc és/vagy kudarc a kutyánkkal való kapcsolatunk.

Hamar megértettem, hogy pontosan meg kell tanulnom azt, hogy milyen étkezést kell biztosítanom a kutyám számára, mert borzasztóan el lehet rontani a kutya egészségét a helytelen etetéssel. Igen, ezeket is egy nagyszerű kutyakiképző segítségével tanultam meg, egy kutyasuliban.

Mivel a kutya gondolkodását, viselkedését és egyéb a kutyára jellemző dolgokat még akkoriban nem ismertem, így a kutyusom 5 hónapos korától, minden hétvégén kint voltam vele a kutyakiképzésen, így mindketten egyszerre tanultuk meg egymás tanítását.

Nem esett nehezemre megértenem azt, hogy a kutyatartás felelősség. Felelős vagyok minden olyan élőlényért, amit vagy én választottam magamnak, vagy rám bíztak és én elfogadtam ezt. A felelősség nem csak abban kell megnyilvánuljon, hogy adok enni, inni a kutyámnak, hanem abban is, hogy hajlandó vagyok tanulni annak érdekében, hogy engedelmes, szófogadó és boldog legyen a kutya társam. Ehhez viszont nélkülözhetetlen az, hogy tanuljunk, aminek a legjobb módja élőben, egy kutyasuliban.

Természetesen sokszor jobban esett volna aludnom reggelenként, vagy a meleg szobában tévézni, mint szemerkélő esőben a kutyámmal tanulni a kutyasuliban. Ám egy cél lebegett előttem, hogy egy kitűnő kutyát kapok cserébe és tudást, hogy később tudjak vele még többet megtanítani már önállóan is.

Megdöbbentem annakidején, hogy mennyi fontos dolgot kell megtanuljak ahhoz, hogy erős, egészséges és rám figyelő kutyám legyen. Az etetést már mondtam, aztán ott vannak a kutya fejlődési szakaszai, amit nagyon jó, ha az ember megismer, megtanul, utána az életkori sajátosságai, amit nagyon is jó ha ismerünk, hogy hatásosabban tudjuk képezni a kedvencünket, nem utolsó sorban a sok-sok módszer, amivel megértetjük a kutyával, hogy mit szeretnénk tőle, valamint megérteni azt, hogy a kutyánk mit szeretne tőlünk.

Gondolom mindebből kitűnik, hogy jó kutyás gazdivá nem válik az ember csak attól, hogy megnéz pár videót, elolvas különféle írásokat a kutyázással kapcsolatban. Vallom azt, hogy kutyázni nem lehet megtanulni sem könyvből, sem az internetről!

Ma már nagyon örülök annak, hogy kitartó voltam és odafigyeltem mindenre, amit a kutyasulikban tanultam, ez alapozta meg a mai tudásomat is, amit később bővítettem szakmailag, hiszen szerettem volna olyan tudásra szert tenni, amivel segíthetek a kutyatartó gazdiknak.

Ugye megértitek ezek után, hogy nem tartom felelős kutyatartóknak azokat, akik nem veszik a fáradságot arra sem, hogy a kutyájukkal rendszeresen foglalkozzanak, ám ilyen-olyan fórumokon kétségbe esve kérnek nevelési tanácsokat, mert a kutyájuk engedetlen. Rosszabb esetben megszabadulnak a „rossz” kutyájuktól és vesznek egy másik kölyköt annak reményében, hogy majd az jobban fog viselkedni. De nem fog.

Sajnos vannak olyan élethelyzetek, amikor nem tud a gazdi eljutni a kutyaiskolába, ekkor a magam részéről szívesen elmegyek az otthonukba és ott segítek a kutyus kiképzésében, legjobban annak örülök, amikor már egész kicsi korától együtt foglalkozunk a kutyával, ahol megmutatom a technikákat és a gazdi gyakorolja az idejéhez mérten. 

Kívánok mindenkinek sikeres gazdivá válást és boldog kutyás éveket.