Pár héttel ez előtt, meglepő üzenet fogadott a facebookon. Az üzenet írója azt kérte, hogy menjek el hozzá és segítsek egy bull típusú kutya rehabilitálásában, akit egy gyepmesteri telepről hoznak el. A kutya nem kommunikál senkivel sem, fél nagyon, összerezzen váratlan zajokra, nehezen, vagy egyáltalán nem fogad el idegeneket, kutyaharcból származó sérülések is láthatók rajta, szóval van baj elég.
Megbeszéltünk egy időpontot , amikor is igaz, hogy 250km-t kellett mennem, ám ez soha nem lesz kizáró tényező, hogy távolra kell menni egy kutyán segíteni. Pláne úgy nem okoz gondot, hogy egyrészt a szakmai munkám alapján választott ki a segítséget kérő, másrészről talán túl erős is bennem az empátia a sérült állatok iránt.
Az első probléma az volt, hogy hogyan tudom magam a lehető legrövidebb idő alatt elfogadtatni a kutyussal. Itt egy kép a találkozás első percéről.
Úgy gondolom, amikor rehabilitálni szeretnénk egy teljesen ismeretlen kutyát, akkor nem szabad rá sajnálni az időt, amit tesztelésekkel töltünk el többnyire. Ez olyannyira jól sikerült, hogy több órán keresztül figyeltük egymást a kutyussal, míg eljött az a számomra boldog pillanat, amikor elfogadott és nyugodtan feküdt mellettem, bármit is csináltam, erről itt egy újabb kép.
Mivel sikerült elérnem egy megfelelő fokú bizalmi viszonyt a kutya és köztem, így elkezdődhettek a terápiával kapcsolatos dolgok megállapítása, majd leírtuk a gazdival együtt a teendőket, aminek a segítségével, meglátásom szerint, körülbelül 3 hónap alatt, látványos javulást fogunk megtapasztalni.
Természetesen a kutyus sorsát folyamatosan nyomon követem, segítek minden problémát leküzdeni. Minden tiszteletem azoké, akik örökbefogadnak menhelyről, gyepmesteri telepről kutyákat úgy, hogy tudják, a kutya komoly lelki (sokszor testi is) sérülésekkel is rendelkeznek és türelemmel-szeretettel gondozzák, nevelik az új gazdik.
Amikor segítek egy kutyusnak megtalálnia önmagát és ezzel együtt a boldog és nyugodt életét, akkor egycsapásra minimum 2 élőlénynek segítettem. Egyik a kutya és a másik a gazdija. Elhiszitek, hogy ez egy különlegesen csodálatos érzés?
