Fickó augusztus 25 óta élvezi a bentlakásos kiképzés minden gyönyörűségét 😀

Annyit érdemes róla tudni, hogy 3 éves Magyar vizsla fiú, őt nagyon szerető családban él, ám eddig hiányzott a hozzáértő nevelés, ebből fakadóan hihetetlenül önfejű, akaratos kutyává változott. Az égvilágon, semmiféle engedelmességet nem mutatott az elhozása napján, ám mára már szépen leülve várja meg, míg kijöhet a kennelből a kiképzésre, vagy éppen csak átmozgatni az izmait és velem játszani.

Természetesen róla is készül hamarosan videó minden héten, amiben nyomonkövethetitek a változásokat. Remélem, hogy amilyen okos kiskutya, olyan együttműködő is lesz pár héten belül.

Az első képen ülve várja a kiengedését, a másodikon pedig küzd a lehullott birskörtével 🙂

Ma az utam Tiszafüreden, első körben a munkaügyi központba vezetett, ott senkit sem lepett meg a hónom alatt bevitt törpeuszkárom. Utána a Rossmanba mentem vásárolni, szintén a kutyámmal a hónom alatt és ott is szívesen fogadtak. Nekem úgy tűnt, hogy mindenütt alap volt az, hogy kint „kutya” meleg van és nem hagyunk kint állatot a kocsiban. Köszönöm mindenkinek, hogy nem kellett sehol sem magyarázkodnom, hogy miért megyek be a kutyussal.

A felhívásra, mi szerint jelentkezzenek azok az alapítványok, egyesületek, amik szeretnének élelmiszer támogatást a kutyusaiknak, úgy tűnik, hogy felesleges volt, ugyanis csupán 1 szervezet jelezte a szándékát, hogy szívesen fogadnának élelmiszer támogatást.

Ez mit is jelent? Azt, hogy a legtöbb szervezetnél megvan a kellő mennyiségű élelmiszer a gondozott kutyusoknak, így ennek fényében megnyugodhatunk, nincsen éhezés szinte sehol sem. És ez bizony nagyon jó hír. Mivel olyan csoportokban lett meghirdetve, ahol több tízezren vannak a tagok, így eljutott a felhívás nagyon sok szervezeti képviselőhöz.

Az élelmiszertámogatásos játékot kénytelen vagyok lemondani, az egyszem jelentkezőnek viszont eljuttatok jó minőségű tápot.

Szép napokat kívánok mindenkinek.

Már több településen is képeztem úgy kutyákat, hogy az utcai sétáltatást, engedelmességet gyakoroltuk, így elkerülhetetlen az a jelenség, hogy a legtöbb családi házban, az ott élő kutyák bennünket megugattak. Számomra ez nem baj, sőt, kimondottan jó, hiszen egy újabb lehetőség arra, hogy ezeket az elterelő hangokat is figyelmen kívül hagyassuk a tréningelt kutyákkal.

Ami viszont már nem vicces az, hogy többször is kiszóltak a kerítésük mögül, hogy mit képzelek én, minek ott kutyázok, miért nem megyek ide, vagy amoda. Mivel én egy úriember vagyok, így halkan bocsánatot kérek minden ilyen esetben és elkullogok. Ja nem… felmegy bennem az adrenalin és 120 decibellel tolom a fejébe, hogy hová menjen ő és ha jót akar, akkor azzal foglalkozzon, ami a gatyájában van és vele egyidős. A legutóbbinál ki is vártam, hátha kijött volna  nagydarab elmehátrányos, de ehelyett csendben visszakullogott. Utólag már nem is bánom, mert abban az idegállapotban nem előnyös fizikailag közel jönnie hozzám. 

Ezek után a kérdésem: kié az utca? Van-e valami törvény, ami tiltja a közterületen történő kutyakiképzést? Milyen jogon szól be bárki is annak, aki elhalad a kerítése előtt egy kiképzés alatt álló kutyával, miközben az ő kutyája tombol a kerítésen belül?

A hozzászólás lehetőségét megnyitottam ennél a bejegyzésnél, bátran írjátok le a véleményeiteket.